Rendszeresen érkeznek hozzánk olyan e-mailek, amelyben a társkeresők a különböző oldalakon szerzett jó és rossz tapasztalataikról, randisztorijaikról mesélnek.

Időről időre megosztunk ezekből a véleményekből és történetekből néhányat, hátha a többi társkeresőnek is hasznára válnak ezek az információk.

Gyulának (53) a lemondhatatlan előfizetésekkel gyűlt meg a baja.

Mikor már 2 éve meghalt a feleségem, a barátaim és a lányaim elkezdtek piszkálni, hogy ideje lenne “élnem”. Beadtam a derekam, rábíztam a lányokra, hogy válasszanak nekem egy társkereső oldalt, és sajnos elsőre az Elittársra böktek, gondolták, hogy ott biztosan akad majd értelmes nő, diplomával, normális anyagi körülményekkel. Nem mondom, hogy nem akadt ilyen, de mindegyikről hamar kiderült, hogy igazán nem illünk egymáshoz. Ezzel még nem is lett volna baj, annyira nem erőltettem azért a dolgot, de az már nagyon nem tetszett, hogy még egy hónapja se voltam tag, le se járt az előfizetésem, és hirtelen levontak a számlámról egy újabb összeget. Nem akarom részletezni, hány hétig tartó idegölő levelezésbe tellett, mire meg tudtam szabadulni attól az oldaltól, de nem kívánom senkinek. Aztán pár hónappal később egy barátom bemutatta a Párom.hu-n megismert új barátnőjét, így már mertem tenni egy próbát ott is, már csak azért is, mert ott akkor fizetek elő meg akkor mondom le, amikor akarom. És közben rájöttem, hogy talán nem is baj, ha nem csak a magukat “elitnek” gondoló nők között nézelődök. Alakul 🙂

Related posts:

  1. Levelet kaptunk: Hogy kerültem én oda?