Rengeteg férfi számára egy nő érintése, mégha az az érintés egészen aprócska is, eget-földet rázó bombaként hathat. És nem, nem azért, mert a férfiak szexuálisabbak vagy egyszerűen mások, mint a nők.

Az egyik megközelítés szerint az okokat a nevelésben és a társadalom fiúkkal szembeni viselkedésében kell keresnünk.

Sajnos igen jellemző és általános érvényű az a nevelési elv a világban, hogy a fiúkat nem szoktatják az ölelkezős-puszilkodós testi kontaktushoz, azt gondolván, ez femininné, férfiatlanná, esetleg meleggé tenné őket. Egyes férfiak olyan szélsőségesen kevés érintésben részesültek gyermekkoruk során, hogy kialakítják magukban azt az elképzelést, erre nincs is szükség két ember között, s ennek eredményeképpen azt sem képesek megérteni, a nőknek miért van szükségük folyamatosan arra, hogy öleljék, simogassák, cirógassák őket. Zavarbaejtőnek találják az efféle elvárást, ők azok, akik egy baráti öleléstől lemerevednek, és amint lehet, menekülnek belőle.

Bár a kutatások mára egyértelműen kimutatták, hogy nemtől függetlenül minden gyerek számára elengedhetetlen fontosságú az érintés, bebizonyosodott, hogy testi, szellemi és lelki fejlődésünk előfeltétele és segítője a testi kontaktus, a fenti előítéletek, az anyámasszonkatonája-hasonlat még mindig igen erősen él a bizonyos társadalmakban, s jellemzően az európaiakban is. A kisfiúk, ahogy nőni kezdenek, a társadalom szemében egyre inkább kinőnek abból a korból, mikor még felhőtlenül élvezhették a simogatásokat és a ringatást, s lassan elnyomják a gyerekben ezt a vágyat egy tudat alatti szintre. Kamaszkorban aztán eljön a nap, mikor egy osztálytársnő megfogja a kezét, vagy titokban csókot lop az osztálykiránduláson, és egészen heves reakciókat produkálhat ezekre az apró, ám esetében kiemelten jelentős érintésekre, s ettől a pillanattól kezdve az érintés szorosan összekapcsolódik benne a szexuális izgalommal. Hányszor hallhattuk már, amint férfiak „nem vagyok én homokos” – felkiáltással hárítottak egy ölelést barátjuktól, s szemtanúi lehetünk nap mint nap annak a zavartságnak, ami egy fizikai érintkezés következtében elhatalmasodik sok férfin.

Az említett pillanattól kezdve ezekre a férfiakra életük során számtalanszor süthetik rá a hiperszexuális bélyeget – ami nyilván valahol imponál nekik -, pedig nem egészen erről van szó. Kitör belőlük az érintésre való igény, amit évek óta megvontak tőlük. Az új élmény, s az abból következő jó és kellemes érzések az oxytocin felszabadulásának köszönhetők, s a szexuális kívánalom is természetszerűleg megjelenik. Oxytocin bármilyen bőr-bőr kapcsolat esetén felszabadulhat, s a fenti helyzetből levezetve így válhat egy serdülőben az érintés a szexuális izgalom feltétlen kiváltójává.

Életünk során minden érintés, minden ölelés, minden érintésen alapuló kapcsolat bonyolult üzeneteket közvetít agyunk felé, s akár a legapróbb összerebbenés is hatalmas agyi válaszreakciókat indíthat be, arról nem beszélve, hogy minden múltbéli ölelésélményünk – vagy azok hiánya – is belekeveredik a kiváltott érzésekbe. Egy fájdalommal küzdő vagy ideges ember megérintése, megsimogatása, kezének fogása a felszabaduló oxytocin miatt teszi könnyebbé helyzetét.

Azok a párok, akik szexuális problémákkal küzdenek, sokat javíthatnak helyzetükön, ha megvizsgálják intim és gyengéd érintkezéseik arányát. Ezek hiányának felismerése máris könnyen orvosolható, a pároknak végig kell gondolni, mi tartja vissza őket attól, hogy egymáshoz érjenek, hogy az érintéstől való félelem a visszatartó erő, vagy esetleg az, hogy valamelyik partner fél, ez szexhez vezetne, és ezt akarja elkerülni. A gyengédséget nélkülöző párok, akik testüket bizonyos távolságban tartják a másikétól, gyakran érzelmileg is árkot ásnak maguk közé, csak sokszor erről nem is vesznek tudomást.

Tudatosan is lehet ezen segíteni, de ehhez az szükséges, hogy új alapokra helyezzék az együtt töltött időt, legyen merszük elkezdeni megérinteni a másikat, odabújni hozzá, megcsókolni, odagömbölyödni mellé elalvás előtt. A nem szexuális töltetű érintések egyre erősebbé teszik az összetartozás érzését és mély érzelmek megéléséhez segítenek hozzá. Különösen a férfiakra igaz, hogy odafigyelve kell elkezdeni az érintésterápiát, a nők ösztönösebben közelednek az emberekhez fizikai kapcsolat útján. Eleinte tudatosan kell hozzáérni a partnerhez, ha megszólítjuk, simogassuk meg az arcát, főleg, miközben valamit mesél, s ettől a nőben is ösztönösen éled fel a pihepuha biztonság és gyengéd szeretetbenlevés érzése.

Forrás: Origo
Fotó