Bemutatkozó levél – de hogyan?
Posted by admin on 16 július 2013

Amikor az ember meglátja álmai nőjét vagy férfiját egy online társkeresőn, sokszor nem tudja, hogyan szólíthatná meg.

Milyen terjedelmű legyen az a bizonyos első bemutatkozás? Ha elég frappáns, és az adatlapon vagy egy részletes jellemzés egyébként is, nem kell, hogy hosszú legyen, elég pár sor. Túl bő lére ereszteni biztos, hogy nem igazán jó, manapság különben is tendencia, hogy az emberek képernyőn hosszabb összefüggő szöveget nem nagyon szeretnek elolvasni, úgyhogy a terjedelem elijesztő lehet. Kivételek mindig vannak, de ha grafomán vagy, akkor megfelelő partnerrel ezt később úgyis kiélheted, nem kell mindjárt ellőni az összes puskaport.

További dilemma: mennyire legyen komoly a bemutatkozás, és mennyire játékos, esetleg rámenős, használjunk-e szlenget vagy fogalmazzunk a mindennapokban megszokottnál sokkal emelkedettebben, próbáljunk-e úriembernek, dámának látszani, illetve úgy kezelni a másikat? Személyiségfüggő, persze, de a legjobb az, ha nem próbálunk nagyon más hangnemben írni, mint amilyenben beszélni szoktunk. Persze nem szerencsés túl lazára venni a figurát és bizonyos fajta szlengtől a kezdetekben jobb tartózkodni, de nem kell karót nyelni sem. Nem kell feltétlen hölgynek titulálni az összes nőt, de inkább legyen túlzott tisztelet a levélben, mint lekezelés.

Ha sokat csalódtunk már az ellenkező nem képviselőinek köszönhetően, akkor se ezt hangsúlyozzuk, és ne feltételezzük eleve, hogy a címzettben is csalódni fogunk. Nem mindenki magabiztos és lehengerlő, az biztos, és nincs is ezzel alapvetően baj, de ha kisebbségi érzéseinket azonnal kiteregetjük a bemutatkozó levélben, akkor elég kicsi lesz az esélyünk arra, hogy vonzónak találjanak minket. Hiszen az, akinek írunk, nem tud rólunk semmit, nincsenek előítéletei, neki nem kell eljátszanunk az életben eddig nekünk osztott szerepet.

Ne játsszuk meg magunkat, ne kompenzáljuk túl a kisebbségi érzéseinket, de ne is hangsúlyozzuk a meglétüket. Kivéve, ha kifejezetten olyan partnert keresünk, aki majd anyáskodik/apáskodik felettünk. Nem veszítünk semmit, ha egyszer kipróbáljuk, milyen egy másfajta alapállásból ismerkedésbe kezdeni.

Kérdés lehet az is, vajon használjunk-e idézeteket a bemutatkozó levélben? Vagy saját versünket küldjük-e el, ha van ilyen? Az idézetek lehetnek pozitív, de negatív hatással is. Ha például a címzett nem szereti az idézet szerzőjét, akkor mindjárt azonosítani fogja a levélíróval és elkönyveli magában, hogy nem is hasonlít az ízlésük. Persze alakulhat úgy, hogy éppen beletrafál az ízlésébe, és emiatt fog felfigyelni rá. Jogos érv lehet, hogy ha valaki nem bírja a kedvenc írómat, engem se fog bírni – de nem annyira biztos ez.

A saját vers beillesztését viszont nem mindig szerencsés ötlet, kivéve, ha valóban nagyon jó költő az illető… A dilettáns versek csak kínosak, és nagyon nehéz reagálni rájuk. Az ilyen típusú versek hosszúak és negédesek, nem valószínű, hogy sokan vennék a fáradságot, hogy végigolvassák.

Összefoglalva: jó, ha van bemutatkozó levél, nem kell, hogy mindenkinek újat írjál, de legyenek benne személyes sorok is, magadat add, de ne légy negatív, még ha általában az is szoktál lenni, tekintsd az ismerkedést egy új lehetőségnek, mert lehet, hogy épp ettől fog megváltozni az életed.

Forrás: Habostorta
Fotó