Mindenkinek. Csak nem mindegy, hogy hol és hogyan.
Szerencsére a társkereső oldalak között is vannak különbségek, így mindenki kifigyelheti azt, melyik az, ahol a neki tetsző nők gyülekeznek, és inkognitóban megkörnyékezheti a legmegfelelőbbet.
Ha netes társkeresésről van szó, azon nyomban rá kell térnünk a Facebookra. A Facebook nem társkereső, így csak korlátozottan alkalmas ennek a funkciónak az ellátására. (Azaz ismerősöket lehet csak felszedni rajta.) Vagyis, aki nem használ társkereső appot, az nem fog örülni neki, ha idegenek elkezdenek neki írogatni, hogy szívesen meginnának egy kávét, vagy hogy mutasson meztelen fotót.
Ha csajt keresel, regisztrálj egy rendes társkeresőre, mert ott pontosan az előbbi frázisokra számítanak a csajok, és csak az utóbbiért fognak elhajtani melegebb éghajlatra! Aki úgy érzi, egy fotóból és néhány sorból el tudja dönteni, hogy egy nő érdekes lehet-e neki, annak jó pár kifejezetten társkeresésre specializálódott oldal áll a rendelkezésére. Persze ezek között is nagy különbségek vannak.
Szóval kinek érdemes társkeresőznie? Mindenkinek. Csak nem mindegy, hogy hol és hogyan. Azon az elméleten, hogy a neten randi után vadászni kínos, a lehető leghamarabb túl kell lépni. Pont annyira kínos, mint egy csili-vili szórakozóhelyen whisky-kólával a kézben forgolódni a kicsípett horgászok után, vagy a kolléganőt csekkolni a Facebookon, hogy vajon van-e pasija, vagy nincs.
Az egyetlen típusú nő, aki nincs fent társkeresőn, és érdekes lehet a férfiak számára, az az a nő, aki elvi okokból nem regisztrál. (Egyelőre. Ha megunja, hogy egy éve nem randizott, akkor ő is fog.) Ezzel nem lehet mit kezdeni, de így is épp elég nő lesz; bár azt nem árt tudni, hogy a férfiak mindenhol lényegesen többen vannak. A társkeresőkön mindenféle kapcsolatra lehet találni mindenféle nőt, a lényeg, hogy a netes katyvaszban ne kerüljük el egymást, és ne pazaroljuk az időnket olyasmire, ami nem pálya.
Legkisebb esélyekkel az igazán fiatal fiúk indulnak, kivéve, ha MILF-élményre vágynak. A fiatalabb lányok (18–22) többnyire inkább csak pénzt keresnek a társkeresőkön, illetve bókokra vadásznak. Ugyanez a helyzet 40–50 felett, bár itt a férfiakat is lehetne hibáztatni, mert jellemzően, akárhány évesek, húszéves barátnőt akarnak, és a negyvenes–ötvenes nők, akiket élőben is meg mernének szólítani, hiába kókadoznak a társkeresőkön, mert a férfiak azzal vannak elfoglalva, hogy húszéves csajokat vegyenek rá melltartós képek küldésére.
Mindazonáltal a többé-kevésbé átlagos kinézetű és életvitelű 25–40 év közti srácoknak egészen jó pálya lehet a net. A szórakozóhelyeken ugyanis csak a nők külsejét látjátok, a neten pedig ott van egy-két mondat, amiből – ha jó megfigyelő vagy – elég sok következtetést le lehet vonni. Például olyan alapvetőeket, hogy a nő ostoba, ha ez fontos, és akkor máris beljebb vagy, mint a Bed Beachen.
A netes keresgélés akkor működik, ha – és ez általában jobban megy a férfiaknál – pont azt használod ki belőle, ami egy kicsit taszító is benne: hogy borzalmasan sokan vannak, és az ismerkedés kimenetele elég hamar eldőlhet. Ha képes vagy hidegvérrel és azonnali hatállyal ignorálni a csajt, aki akár csak egy másodpercre is rossz érzést kelt benned, akkor jól csinálod. Ahhoz, hogy több ezer nőből találj egy olyat, aki azt szeretné, amit te, és tetszetek egymásnak is, elvileg sok idő kell; kivéve, ha valóban tudsz arra fókuszálni, hogy szétválogasd a klasszt a nemklassztól, és utána már csak annyit kell elérni, hogy a kiválasztott csajt ostromoló srácok közül valamilyen módon pozitívan kitűnj.
Legutóbbi hozzászólások